Falnak támasztott mosoly
árnyéka ült arcodra, míg
kezedben tegnap-percek
elnyűtt emléke bizsergett
mialatt némán átöleltél
egy szürkefényű kapualj
dohosra szakadt hangulatában.
Hajadnak bársony színébe
simuló kezemmel éreztem
perc suhanó varázsát és
omló ízében kiengedted
lelked elárvult magányát
börtönéből.
Falnak támasztott mosoly
árnyéka lopódzott arcodra
mert odabent mégsem
érezted virágos mezők illatát
egy szürkefényű kapualj
dohosra szakadt hangulatában.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szinte éreztem a dohos szagot :)
VálaszTörlés