Flamingók hozzák a rózsaszínt a versbe

Szimfóniákba zárt flamingók hozzák
a rózsaszínt a versbe,
a rabságból dzsesszbe lépkedő
deja vu érzését a nyárnak,
egyveleg habszifon könnyed
tánclejtéseit keverve
a szaxofonos dobszólam
felharsanó zongorakitöréseit
a dalnak,
lepkeszárnyszín suhanó lüktetés
madárcsapat.
Krétarajzba süllyed
a megszokás járda,
horpadni kész a karosszék,
hajlékonyba olvad a szögletes réteg,
lágyan siklik a rikító színfolyam.

Sárga ébred piros köntösben,
narancs tüsszent kék ölén,
csíkok és pöttyök
lakótornyot bontva
mosódnak egybe
a himbálódzó függőágyon.

Fröccsenve-dobbanva
folynak szét a színek,
kapkodva a fülbe röppenő
kottafejcsóvált pillanatok
hullámcsapásainak érzékeiben,
fülledt sugárral követve
szabaduló flamingók
lábnyomát.

Fogadd hát
a közelgő, lüktető színű
flamingók lépteit!