Kacska sokláb-bogár

Ajtó elé száműzött
földviaszos maszlag
bal cipőmbe költözött.
Egy horpadt szemű
kacska sokláb-bogár
… ébresztettem
azon a kora reggelen.

Csak jött némán,
észrevétlen sebesen.
Nem kérdezte hány lépés még,
hova visz az út,
mit hoz a holnap reggel.
Nem gyötörte miértek bádogfoga,
kétségek százszor feltört héja,
emlékek rezgő koliander
mécses színei zizegő lelke
csápos testében
– míg beköltözött
egy szökevény pillanat alatt.

Elküldtem.
Ő szaladt.
Lehetőségek fakadó,
új világ kasmírcsókos ébenfa
képével, bizsergő motolla lábai
közt érezve a nyarat,
nem ismerve miértek – hogyanok
elmében tekergőző csigalépcsőit.

Eltűnt
(egy kis időre, mígnem
a jobb cipőbe költözött).